Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek

Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkentését. Az újrahasznosítás azt jelenti, hogy az adott tárgyból ismét nyersanyagot készítünk, míg az újrahasználat esetében ugyanazt a tárgyat más használó alkalmazza, vagy a használati célja változik meg. Az újrahasználattal energiát takarítunk meg, ami a termékek újrahasznosításához szükséges, és spórolunk olyan nyersanyagokkal, amelyek egy új termék létrehozásához szükségesek A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag – késztermék – hulladék – nyersanyag stb. folyamatban. Ezen tevékenységen belül megkülönböztetjük az értéknövelő (upcycling) és az értékcsökkentő (downcycling) fogalmát, melyek az újrahasznosított anyagnak az eredetihez képesti minőségét fejezik ki. Az upcycling pl. PET palackból pulóver készítése, a downcycling pl. műanyag palackokból szőnyeg készítése. Az ehhez kapcsolódó gazdasági tevékenységek sorát körforgásos gazdaságnak is nevezik. Az újrahasznosítás célja a Föld erőforrásainak kímélése, például hogy kevesebb fát kelljen kivágni papírgyártás céljára, vagy kevesebb vasércet kibányászni acélgyártásra (pl. autógyártáshoz). Emellett fontos cél, hogy a természetbe kerülő hulladék mennyisége is csökkenjen.[1] Az EU-ban körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv készült. A gyártási folyamatokban a környezetbarát és gazdaságos, valóban fenntartható modellre kívánunk átállni. Ebben pedig mindenkinek szerepe van a termékeket tervezőktől az értékesítőkön át egészen a fogyasztókig. A lineáris gazdasági modelltől átkíván jutni a körforgásos gazdaságra. Az újrahasznosítás iránti igény A jelenség attól vált kritikussá, hogy a korábbi méretű falusi gazdaságokkal ellentétben a városok nem tudnak mit kezdeni a saját maguk által termelt szennyel és szeméttel, az mérgezi a környezetet. Első lépésként a városok igyekeznek az ivóvizet kímélni, a szennyezett folyadékokat nem a természetes vizekbe bevezetni, illetve a szilárd hulladékokat a hasznosítás és feldolgozás szempontjai szerint szétválasztva gyűjteni. A három fő hulladék-kategória A hulladékgyűjtés korábban A MÉH Bővebben: Melléktermék- és Hulladékhasznosító Vállalat A második világháború után MÉH (Melléktermék- és Hulladékhasznosító Vállalat) néven állami vállalatot hoztak létre. Társadalmi munkaakcióknak is többször volt a tárgya például a papírgyűjtés. Az ócskavas- és színesfém gyűjtésnek főleg az 1950-es években kitüntetett szerepe volt, mivel a nehézipar nyersanyag-szükségletének fedezését szolgálta. Komposztálás Ugyanakkor a szerves, növényi eredetű hulladék gyűjtése is szervezett formában folyik, de a háztartás szintjén is létezik komposztálás formájában. Legjobb megoldás, ha helyben hagyjuk/hasznosítjuk a zöld javakat, mert ennek külön gyűjtése, vagy szállítása felesleges környezetterheléssel jár. Szelektív hulladékgyűjtés Bővebben: Hulladékok szelektálása A szelektív hulladékgyűjtés a különféle hulladéktípusok anyagfajta szerinti különválogatása. Ezek az anyagok: fém, fehér üveg, színes üveg, papír, műanyag. A szelektív hulladékgyűjtés után következő „fázis” a válogatás, bálázás, darálás, majd az újrahasznosítás, melynek során az összegyűjtött anyagból új anyagot hoznak létre, ezáltal elősegítve az erőforrások megóvását. A szelektív hulladékgyűjtésnek létezik egy különleges fajtája is, melyben a használt elektronikai termékeket hasznosítják újra. A nem szerves háztartási hulladék szelektív gyűjtése viszonylag kis költséggel kialakítható. A fogalmi tisztázatlanságra jellemző, hogy az italos kartonokat néhány helyen a műanyag hulladékokat gyűjtő konténerbe kell helyezni, míg azokat máshol a papírhulladék között gyűjtik. A keveredés elsődleges oka, hogy ezen csomagolóanyag valójában többrétegű, papírt, műanyag- és fémfóliát egyaránt tartalmaz. A Nyílt Társadalom Alapítvány által kidolgozott program keretében Macedóniában műanyaghulladék-gyűjtő segédmunkásokat képeztek ki.[2][3] Házhoz menő gyűjtés Canberrában A szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtés rendszere már igen elterjedt, akár a világ többi országában, például Dániában, Svédországban, ahol a hulladék 80-90%-át így dolgozzák fel. Nálunk azonban közel sem olyan kihasznált a rendszer, mint az említett országokban, mert a lakosság mindössze a háztartási hulladék 17%-át gyűjti szelektíven. Ennek javulása érdekében Magyarországon már több városban bevezették a házhoz menő gyűjtést. Ezzel a technikával nagyobb és tisztább mennyiségeket lehet begyűjteni a lakosságtól, üzemeltetése viszont költséges. Magyarországon minden esetben (kivétel Szentes városa) EU-s támogatással valósultak meg ezek a milliárdos beruházások: Székesfehérvár, Pécs, Hajdúböszörmény és Budapest. A magyarországi szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas gyűjtőszigetek számáról nincsenek pontos adatok. Tudni lehet, hogy Nyíregyházán 151, Pécsett 170, Budapesten 900 a számuk, ami igen alacsony, mert ezer lakosonként legalább egy gyűjtőszigetre lenne szükség. Azoknak, akik szeretnének szelektíven hulladékot gyűjteni, segítséget jelenthetnek a hulladékudvarok, ahol a szelektíven válogatott újrahasznosítható és egyéb hulladékokat a lakosság ingyenesen el tudja helyezni. A szakasz címéhez tökéletesen illeszkedve megemlítendő még az a nem elhanyagolható információ is, hogy a kialakított szelektív hulladékgyűjtő szigeteket a lakosság igen nagy része állandó lomtalanító helynek tekinti, és mindenféle más módon kezelendő hulladék rendszertelen odahalmozásával teszi lehetetlenné az eredeti rendeltetésének megfelelő használatát. Érdemes megjegyezni, hogy még érdekesebb ez a probléma annak fényében, hogy hazánkban minden város önkormányzata rendszeresen tart lomtalanításokat, amikor a feleslegessé vált holmik szervezetten elszállításra kerülnek. Újrahasznosítás Magyarországon Ez az a gyakorlatias téma, amiről sajnos kevesebbet hallani, pedig méltán lehetünk büszkék a hulladék újrahasznosító iparágunkra. Magyarországon közel 100 cég foglalkozik a különböző hulladékok hasznosításával (papír, fém, műanyag, üveg, gumiabroncs, elektronika, stb.). Kültéri építőanyagokat gyártanak műanyag kerítés, teraszlap, vagy komposztláda formájában. . A legnagyobb hazai textilhulladék-feldolgozó a Temaforg Zrt., a Tesa Kft. és a Textrade Kft., ezek ipari hasznosítású termékeket (ipari vattát nemszőtt textíliák gyártásához, paplan- és párnatöltet, boxzsák-töltetet, géprongyok stb.) készítenek a textilhulladékból. Kisebb cégek dísztárgyakat, divatcikkeket állítanak elő, sok esetben megváltozott munkaképességű embereknek adva munkát. Példák kivitelezett újrahasznosításokra Italos kartonok: 2004-ben a magyar lakosság 10-12 ezer tonna tejes, gyümölcs és üdítőitalos kartondobozt használt el, és ennek mindössze 3%-át hasznosították újra. Egy gyártói kezdeményezésű egyesülés ezen javítani igyekszik: 2005-ben 5%, 2006-ban 7% volt a begyűjtött és újrahasznosított italos kartonok aránya a teljes forgalomba került mennyiséghez képest.[4] 2008-ban 25% a megcélzott újrahasznosítási arány. Az itthon begyűjtött italos kartonokat Németországban dolgozzák fel… Ezen túlmenően létezik sörösüveg, üvegpalack, italos alu doboz visszaváltás, szelektív gyűjtés és újrahasznosítás. Autó hulladék újrahasznosítása: Évente 8-9 millió tonna hulladék keletkezik az Európai Unióban csak gépjárműroncsokból, Magyarországon pedig évente 100-120 ezer jármű kerül kiselejtezésre, ez közel 100-120 ezer tonna hulladékot jelent. Alapanyagonként a műanyag, acél, alumínium részeket,alkatrészként bontással egyéb alkatrészeket is hasznosítanak. Folyók ártéri, árvízi hulladékai: Vásárosnaménynál uszadékfogó és válogató úszó üzem épült, évente Kiskörénél folyik uszadékgyűjtés és szelektált hasznosítás, 2021-ben a Latorca, Tisza, Bodrog Drina, Potpecko-tó területén merült fel hasonló igény.