A megújuló erőforrások kihasználását, a zöldenergia hasznosítását legtöbbször ténylegesen csak annyi akadályozza, hogy nincs meg rá a politikai szándék vagy hogy a tárgyi feltételek hiányoznak – más esetekben viszont gazdaságossági (megtérülési) vagy környezetvédelmi okok állnak a háttérben.
Például ha egy területen annyira gyenge a napsugárzás, hogy sosem hozza vissza az árát a beruházás, akkor hiába volna szándék a zöldenergiára való áttérésre, több kárt okoznának vele, mintha a megszokott módon kapják az áramot.
Bős-Nagymaros, vagy a Nílus esete is azt mutatja, hogy bár a vízenergia a legtisztább, alkalmasint több kárt okozunk a természetnek egy vízerőmű építésével, mint amennyi előnnyel jár.
Ám ezek kirívó esetek és ilyenkor érdemes másféle erőmű típust választani – például nap- vagy szélerőművet, vagy ha tengerrel bír egy ország, akkor akár még hullámerőművet is.
A tudósok szerint 1992 óta:
- az egy főre jutó édesvízi erőforrás 25 százalékkal csökkent
- az óceáni "dead zone-ok" (vagyis az oxigénhiányos területek) 75 százalékkal nőttek
- nagyjából 120 millió hektárnyi erdő tűnt el
- a vadon élő gerinces állatok száma 30 százalékkal csökkent
- a klímaváltozásért is felelős szén-dioxid kibocsátása az évenkénti 20 milliárd tonnáról 40 milliárd tonnára nőtt.
Ugyanakkor pozitív előrelépés, hogy a világ egyes részein csökkent az erdőirtás üteme és a megújuló energia ágazata is virágzik. A kutatók szerint azonban az ökológiai katasztrófa elkerülése érdekében az alulról jövő kezdeményezéseknek meg kellene győzniük a világ vezetőit arról, hogy a környezetünket meg kell védenünk.